Mi a jó? Nekünk? Vagy inkább a nagytesónak? Vagy épp az anyagi helyzetünk diktáljon? Vagy bízzuk a szerencsére? Tegyük fel, hogy minden körülmény adott. Szűkítsük a kérdést :a kis korkülönbség( max 18hó) , a közepes( 18hó-2.5év) vagy a nagy a legjobb? Mivel nálunk kicsi a korkülönbség , és ez egyáltalán nem véletlen én emellett szavazok. AZ eleje horror, azt sem tudtam hol áll a fejem, volt hogy majdnem leestem a lépcsőn a fáradtságtól, de megérte !! 1 év és más együtt játszanak (kábé) , de a napirendjük a totálisan egyforma . Együtt esznek és ugyanazt, együtt alszanak, együtt játszanak. Persze van még rengeteg nehézség, de a legnehezebben már túl vagyunk 1 év alatt. A közepes korkülönbség szerintem a legveszélyesebb. A Nagy ekkor már mindent ért, két esélyes a Kicsi fogadása és a közös napirend is csúszik 1 évet (tehát szumma 2 lesz mire össze lehet hozni) vagy egyáltalán nem is jön össze ha a Nagy bölcsibe vagy oviba megy. A nagy korkülönbség pedig sokáig sokkal több figyelmet és eltérő igényeket jelent. De működhet. Csak sokáig tart mire testvérség lesz belőle....
Na de van nekünk sok okos könyvünk , meg jó pénzért tudást mérő pszichológusok . Lássuk csak mit is mondanak:”nincs ideális korkülönbség. Mind élethelyzet, ami a szülőkön múlik, hogy tudják-e „jól” kezelni.” Számomra hűvös, orvosi megfogalmazás és csak az általánosítást érzem belőle. Hogy ők olyan okosak, hogy mindenkinek tudnak segíteni ( értsd véleményt mondani).
Továbbra is tartom, hogy a kis korkülönbség az ideális. Nem nekem, anyának, hanem a gyerekeknek. És mivel én azért vállaltam őket, hogy nekik jó legyen, hát miért ne pont ez legyen a mérce, ami alapján választok.