Hagyják kint már azt a babakocsit! - rivall ránk a játékpalota határozott negyvenes hölgy recepciósa – kinek bajszán katonásan sorakoznak a morzsák - két csámcsogás között, a parizeres szendvics fogyasztása közben. A - mégis hol? - kérdésre a határozott – Kint! Felkiáltás érkezik válaszként.

Az önmagát „Magyarország legkedveltebb születésnapi buli helyszíneként” reklámozó a Csillaghegyi Csillagvár Bevásárlóközpontban található Játékpalota Játszóházról (http://www.jatekpalota.hu) szerzett benyomásaink érdekesek. Esős időben hétvégén érkeztünk, ez – jobb program híján - a csúcsidőszakot jelentheti a játszóházakban.
 

Először is a bejáratnál ugyan számtalan rekesz szolgálja a cipők és egyéb holmik elhelyezését, a szűk kialakítás miatt – két ülőhely áll csupán rendelkezésre – mégis állandó a csúcsforgalom itt. Ami azért is érdekes, mert a bevásárlóközpont amúgy kong az ürességtől. De nem a játszóház.

Bent annak ellenére is vagy ötven csemete zsibong, hogy az árak nem a legalacsonyabbak. Félóráért 600 forint a díj, egy óra 1 100 forintba kerül, amihez „gáláns” 50 forintos testvérkedvezmény társul. Nyitva minden nap reggel tíz és este nyolc óra között van az intézmény.

A bejárat mellett játékgépek fogadnak, Micimackótól Playstation-ig számos képernyőt bámulhat a gyerekünk, akit azért hoztunk ide, hogy jót JÁTSZON, mozogjon és gyakorolja a társas kapcsolatokat. Számítógépes játékunk nekünk is van dögivel otthon, na nem ilyen mostrum, az igaz.

A recepciós-pult roskadozik a csokiktól, nyalókáktól és üdítőktől, de akár műtermi fotózásra is beiratkozhatunk itt borsos díj ellenében.
 

Ugrálóvárból több is található a játszóházban, a kisebbik az egyik mellé egy kosár legó van odatéve.Tökéletes koncepciótlanságban szenved a hely: a legózás „alkotó tevékenység”,amihez nyugalom kell, nem egy másik gyerek,aki épp ráugrik a legózó fejére. Beljebb fa kisvasút és néhány műanyag motor és taxi, illetve műanyagvár sorakozik,melyet szinte felemészt a káosz. Senki ,de senki nem gondolja, hogy ilyen árak mellett neki ( vagy a gyerekének) kellene visszapakolni a játékokat. Az meg, hogy a következő gyereknek már csak a káosz jut, kit érdekel? Minket is az várt. A legnagyobb nyüzsgés a labdaházban van.

A dühöngőnek nevezett zónában már a Legyek ura feeling dominál, állandó harc az élet. Folyamatos labdadobáló kommandók kutatnak célpont után, a zömmel szoros felügyelet nélkül hagyott gyerekek vadul és visítva játszanak. A kisebbeket gyakran eltapossák.

A megfáradt szülők a fal mellett sorakozó hatszáz forintos műanyag kerti bútorokon fújhatják ki magukat.
 

A hangulata az egész intézménynek kaotikus, fejfájdító és általában véve is rossz. Mivel a két alkalmazott a jegy és csokiárulással van elfoglalva, bent farkastörvények uralkodnak. A kivagyi budai polgári öntudat könnyen átragad egymásra a szülők között, akik így jobb esetben saját csemetéjük védelmével vannak elfoglalva, rosszabb esetben a műanyag kerti bútorokon kornyadoznak, egymásnak nemigen segítenek.

A recepciósok ráadásul kicsit sem segítőkészek, de akkor sem pörögnek, ha fizetésre kerül a sor. A fizetés amúgy kockás füzet alapján zajlik, ahova beírják érkezéskor a gyerek nevét és az időpontot amikor érkezett, ez alapján számítva az értéket. Bár lassúak voltak, számlát adni azért nem sikerült.
 

Sokan szülinapi partit tartani járnak ide, amire külön terem szolgál, gyerekmenüvel és tortával, ugyanakkor az ár – érték arány itt is lehetne kedvezőbb.

Jó idő esetén egy játszótér ingyen is kínál annyi lehetőséget mint a játszóház. A harmadik kerület ugyanakkor rendkívül gazdag Máltai játszóterekben, amik játszóházat – ha nem is ennyire felszereltet – is tartalmaz ahol felügyelettel ráadásul ingyen szocializálódhat gyerekünk, a hangulat pedig jóval barátságosabb. Így aztán a Játékpalota Élményházat inkább azoknak ajánljuk, akik igazi harcost kívánnak faragni gyerekükből és nem zavarja a szülőket az állandó üvöltés és a magas ár.

A mi gyerekünk mindenesetre határozottan válaszolt a - jöjjünk ide legközelebb? kérdésemre: Nem.