Agymosott nők, akik csak a saját kényelmükkel törődnek – bélyegzik meg sokan az otthonszülés híveit ma Magyarországon. Fontosabb nekik, hogy milyen zenét hallgatnak, milyen aromaterápiás mécsessel világítanak, sőt még az is, hogy milyen színű a fal, mint a saját gyerekük egészsége. – folytatódnak a vádak. Pedig, az otthonszülés híveinek is születendő gyermekük egészsége a legfontosabb. Egy anyuka sem azért akar otthon szülni mert szociopata vagy nem tetszik neki a kórházi vakolat színe. Mégcsak azért se, mert gyertyafénynél vagy válogatott zenék dallamára akar szülni. Hanem, mert a kórházi szülés protokollja olyan beavatkozások sora, amelyek nem minden esetben az anya és a baba érdekét szolgálják. Ezzel szemben az otthonszülés háborítatlan (mentes minden beavatkozástól). Egyébként pont ezek miatt a felesleges beavatkozások miatt van, hogy a kórházi csecsemőhalálozás 8ezrelék, az otthoni 1 ezrelék alatt van!!!
A A természetes szülésnek ugyanis van egy időtartama, ami az anya és a baba számára ideális. A kórházi szüléseknél ez az időtartam a természetesnek fele-egyharmada. Mind a kórházi viszonyok, mind a szülészorvos érdeke, hogy a szülés gyorsan menjen végbe, hiszen a kórházban sem a hely, sem az idő nem adott ahhoz, hogy egy baba a maga tempójában jöjjön a világra. Siettetni kell. Van olyan eset, amikor ez a baba (és a mama) érdeke is, de általában nem, hiszen a felgyorsított szülés egyikőjük szervezetének sem jó. A felgyorsítás érdekében a protokoll a burokrepesztéssel kezdődik. Az orvos egy éles eszközzel kiszúrja, kicsípi vagy felhasítja a magzatot körülölelő magzatvizet tartalmazó burkot. Innentől a baba fertőzések veszélyének van kitéve, rögtön következik az oxitocin infúzió,amivel felerősítik és sűrűbbé teszik a méhösszehúzódásokat. Az oxitocin infúzió folyamatos erős fájásokat generál, amivel a kismama hosszasan kínlódhat, hiszen a méhszáj nem tágul, de sebaj, a méhszájat kézzel is lehet tágítani, és az orvos igazán nem érti, hogy a kismama miért retteg minden fájásnál, miközben ezt a beavatkozást végzi… Ezek azok a kötelező beavatkozások, amik miatt sok kórházi szülésnél valamilyen probléma lép fel.
o Sajnos, a kismamák hiába tájékozódnak, informálódnak, terveznek a szüléssel kapcsolatban, kevesen vannak, aki tudatosak tudnak maradni a kórházban, képviselni tudják a saját és gyermekük érdekét, ellen tudnak / mernek szegülni az orvos parancsainak. És őszintén, ki az, akinek az (akár választott, fizetett) orvosa minden vizsgálat előtt elmondta mit miért (?) csinál, majd kérte a beleegyezését?
o Egy másik kérdés. Mo-n (talán egyetlenegy kh-tól eltekintve) kötelező magas szülőágyon fekve szülni, (magára a kitolásra gondolok) noha ez ellentmond mind a biológia mind a fizika törvényeinek. Vajon miért? Talán, hogy az orvosoknak ne kelljen kényelmetlen pozícióban fogadniuk a magzatot?
o Egy nő, aki anyai létének legmagasztosabb pillanatit éli át a kórházi dolgozóknak egy rutinest, egy egyenhálóinges elmosódott alak a tömegben, valaki, akit a hathetes kontrollon sem ismerünk meg.
o
Ma Magyarországon sokaknak van igénye arra, hogy otthon hozzák világra a gyermeküket. Joga van bárkinek is pálcát törni felettük?
