Sok kisgyerekes szülő dilemmája éjszaka: ha sírni hagyom megzakkan, ha nem hagyom sírni én zakkanok meg.
Detti határozott irányvonal alapján neveli kisgyerekét, hagyja sírni, ha nincs nagy baj akár hosszan is. Anna épp az ellenkezője, ha megnyikkan a gyerek már rohan is. Mindkét gyerek föl fog nőni, mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai.
A lágyszívű anya nem alszik éjszaka, feszültebb mint korábban. A gyerek erősen kötődik hozzá, ezzel persze megteremti a biztonságos hátteret, ahonnan majd ki lehet tekinteni a nagyvilág felé, de milyen áron? Ha majd kikerül a gyerek a védőszárnyai alól, sokként szakad rá az ovistársadalom, ahol egyedül kell érvényesülnie. Viszont VAN hova visszatérnie, erőt merítenie. Mindig tudni fogja a gyerek, hogy hol van az Otthon és hol van „verseny”.
Ezzel szemben a kemény anya esetében, rendszert szül a határozottság. A gyerek megtanulja hogy este aludni kell, hisztivel nem ér el semmilyen sikert (ölelést, szeretetet sem). Ugyanakkor kisebb lesz a kötődése az anyjához, megtanulja , hogy bajban csak magára számíthat. Adott esetben akár erőszakosabb is lesz.
Vannak alapkövek amiket ugyanakkor érdemes betartani.
Egyrészt legyen rendszer a kicsik világában, a rituálékat villámgyorsan megkedvelik. Apa mesél, anyag etet, fürdés után az alvás jön stb. A következetesség talán még ennél is fontosabb. A gyerek tanulja meg, hogy ha feláll az asztalra, büntetést kap. Akkor is ha jókedvünk van és akkor is ha rossz. Különben összezavarodik, nem érti hogy egyik nap miért nevetünk azon, amiért a másik nap büntetjük.
Fontos az is hogy jó helyen húzzuk meg a határokat, minden rezdülésre nem érdemes reagálni, de ha nagyobb baj van arra már igen. Én például hagyom a gyerekeimet civódni, mindaddig, amíg nem durvul el a vita (pl. ütnek vagy löknek).
Az éjszakai alvásnál is fontos ez az egyensúly, igenis kell sírni hagyni a gyereket, de nem a végtelenségig és nem kezdetektől. Kell annyi időt szánni a gyerekre, hogy legalább megértsük miért sír. A csecsemő éhes, fél, anya kell neki. A kisgyerek álmodik, szobatiszta lesz. Ez zavarhatja. A nagyobbacska (értsd óvodás kor) meg frusztrált lehet a napi konfliktusoktól, amit az esti felsírásokkal próbál oldani. A kérdés már csak az, hogy hol a határ csecsemő-kisgyerek -és ovis között? És mikor menjünk be?
