A honlap alapján vonzónak tűnt a játszóház, amiből több is van az országban, az árai sem voltak riasztóak, így hát leteszteltük.

Elsőre riasztó látvány tárult a szemünk elé, lepusztult gyárépület egy kietlen környéken, az utcán kátyúk és sár, a közelben ipari területek. Be se menjünk! - merült fel bennem, de aztán mégis beléptünk.

Bent óriási terek fogadnak, a kétszintes játszóház előnyt kovácsolt a gyárépület kies hatalmasságából. A bejárat után következő öltöző ugyan kényelmetlen egy tornatermi padból áll, de elég tágasnak tűnik nagyobb forgalom esetén is, mi pedig egyedül vetkőztetjük a két csemetét. Minden gyerekhez ötletes színes kis fogas jár, amibe a cipőcskék is beleférnek. A szülők cipőjére pedig nejlon kerül.

A személyzet udvariasan fogad, pedig óvatosak vagyunk, telefonon előzetesen ugyanis nem értünk el senkit. Bár az ünnepek miatt nagyobb forgalomra vagyunk felkészülve, a hely nincs igazán tele, a jelenlévő 15-20 gyereket simán elnyeli az óriási terület. A büfé sem túl tolakodó, nem rakták a gyerekek orra elé a nyalókák és csokik tömegét, így a szülő saját gyerekével folytatott közelharc nélkül önmaga dönthet hogy mit vegyen.

Az árak sem túl magasak, fél óra egy gyereknek 550 forintba kerül, ami után negyedórás bontásban is tudunk fizetni. Felnőtt kísérőknek ingyenes a jelenlét. Csoportra vagy bérletre további kedvezmények járnak, ahogy szülinapokat is lehet a helyszínen tartani. Extra szolgáltatás az esetleges gyerekfelügyelet. A Kölyökpark hálózat hét magyar tagjából ugyanakkor kettő is jóval drágább az említettnél, a Mammutban és a Pólusban közel másfélszer ennyit kell leszurkolni.

A játszóház alkotó sarka nem túl nagy, pár játék és egy kis kádnyi labda várja a kisebbeket. Mi ezúttal szerencsések vagyunk, mivel ez a szeglet épp üres, így másfél és két és fél éves gyerekünk birtokba veszi azonnal a területet.

Kicsit odébb néhány ötletes óriás kocka ad alkalmat a bújócskára, kuckóépítésre, amit mindkét gyerekünk határozottan ki is élvez.

Az ugrálóvárak nagyok és kényelmesek, kötélen mászni és lecsúszni is jól lehet rajtuk. A hely lényegét azonban a labirintus jelenti. Fent ugyanis gumiszőnyegekből, kötelekből és a plafonról függő játékokból remek tér jött össze. A gyerekek nem győzik kiélvezni a sok érdekességet, mégis biztonságban vannak. Kúsznak, másznak, átbújnak lukakon, felülnek az ingaként lengő játékokra. Kifejezetten mozgásfejlesztésre alkalmas helyszínre leltünk. A gyerekek két nagy csúszdán tudják elérni a lenti óriás labdás teret, ami nem hiányozhat egyetlen játszóházból sem. Mivel a tér valóban óriási, a harsányabb és szerényebb gyerekek sem zavarják egymást. Lent – ahogy fent is – számtalan zegzugon és kötélen átbújva, átmászva tudnak haladni a gyerekek, amit ugyancsak ki is élveznek.

Külön előnye a helynek, hogy szinte mindent vastag gumiszőnyeg borít, megelőzvén a baleseteket. Ugyancsak a pozitív oldalra kerül, hogy nincs tele videojátékkal az előtér, a gyerekek mozoghatnak, nem a csábítja el őket a buta képernyő bambulása. Hiányérzetet a felnőtt tér okoz bennem, a filléres műanyag kerti bútorok helyett más megoldást is el tudtam volna képzelni. A negatívumok rövid sorába tartozik a fűtés is, mert bár nem volt hideg az épületben, de a húsz fokot nem érte el a hőmérséklet. Közben a szülők feje felett egy gigantikus hősugárzó ontotta a meleget.

Összességében ugyanakkor jó benyomásokat szereztünk, a rusnya gyárépület egy a célnak tökéletesen megfelelő, játék és mozgásközpontú, és még ráadásul viszonylag megfizethető gyerekházat rejt.