Kint iszonyat orkán süvít, a tuják vége a földet nyaldossa, az eső meg csak kopog a tetőn. Siralmas minden odakint, mi meg itt bent a lakásban. Igaz, nem egy garzonban lakunk, de 1 hét alatt már kezdtem azt hinni ez mégiscsak 30m2. A gyerekek ( 1 és 2 éves ) már az összes játékukkal játszottak , kipakolták, bepakolták. Összevesztek, kibékültek. ÉS már vagy ezredszer tették fel a kérdést: „mikoj medünk a játszótéjje máj????” A lakás romokban a háztartás sehol, az összes időm a fegyelmezéssel megy el, mert már senki nem bír magával. Nem esznek igazán, de legfőképp nem alszanak. DE miért is aludnának, ha egyszer nem fáradtak. Merthogy a gyereknek mozgás kell és hiába futja le 500-szor azt a 10 métert a szoba és a konyha között az azért mégsem 2 óra a szabad levegőn. És akkor itt jön az okos kérdés: miért nem megyek el a 1.nagyihoz?-mert épp elutazott 2.játszóházba?-mert ami elérhető közelben van azt épp átalakítják (nyitás Novemberben-de akkor majd úgyis jó idő lesz) 3.barátokhoz?-mert épp nem hívtak meg. Nem egyszerű, mert ebédre itthon kéne lenni, a világvégére mégsem mehetünk. De akkor meg mi legyen?