Elegem van ebből a dilettáns, lekezelő sítulsból. Ebből az én vagyok a császár itt én hozom a szabályokat játszmából ! Kiborított az alsós tanítő nénink, immáron nem először.
A drága nyanya tanítja az írást, olvasást, éneket és némi tesit. Már az is hallatlan, hogy második osztályban nincs semmilyen "piros pont", matrica vagy nyomda, amit a jól teljesítésért lehet kapni. Semmilyen pozitív ösztönző eszközt nem alkalmaz a nyanya, csak negatívat. Na abból meg a lehető legrosszabbat: félelmet keltőt. Nevezzük nevén a dolgot: leégeti a hibázót az osztály előtt vagy kitépi a csúnya írást a gyerek füzetéből !!!
Az osztály javítsa ki XY.-t felszólítás iszonyú káros, mert bomlasztja a közösséget ( egy a sokkal szemben) és megszégyeníti az egyént. Amit utána esetleg jól is csinál, azt is csak félelemből csinálja. Félelemből teljesíteni??? JÓ kis pedagógia, gratulálok.
Kitépi a gyerek munkáját a füzetéből??? Ha kitépte, azzal amellett ,hogy megszégyenítette, valóban elérte a célját??? A gyerek nem látja mit rontott el, nem szembesül vele, nem jegyzi meg a szeme.
Könyörgöm , ezek tényleg azok a pedagógia módszerek,amiket a Főiskolán tanítanak? Tényleg ezért kell nekem kussolni egy szülőin, mert én "nem vagyok szakmabeli" ?
A lényeg a leszarás.Ezt nem veszi be a gyomrom.Először is leszarták a gyereket, mert egy nehezen beszokó, anyjához (joggal) ragaszkodó 3 évest kaptak. Gyerekem minden egyes reggel ordított, hogy ne hagyjam ott. Ölelt, ragaszkodott hozzám. Kitépték a karomból, majd... letették a szőnyegre és hagyták sírni.Vígasztalásnak nyoma sem volt.Egyszer viszont visszamentem -én galád-, mert otthagytam valamit. Bekukkantok az ajtón és mit látok? Azt ,hogy a gyerekem ugyanazon a szent helyen ül, ahova akkor tették, amikor otthagytam. Azt persze nem állíthatom, hogy az elmúlt 2 órában is csak ott ült és ordított, mindenesetre gyanus.Mit gyanus, szívfacsaró ! El is bőgtem magam.Erre pont arra jár az ovi vezetője , akinek jól kipakolok. Persze csak finoman, nehogy a végén a gyereken csattanjon az ostor. Erre ő bemegy és ölbeveszi a síró kis 3 évest ! Pattan a nagyseggű óvónő is Húúú, de fürge lett a főnöke láttán. Valami halvány magyarázatot is fűz hozzá, de hogy mit azt nem hallom csak látom. Én is megbékélek egy kicsit, végülis mostmár ölelgetik a gyerekemet, mégha ordít is. CSak azt nem értem miért nem ez a természetes a kerület legeslegjobb ovijában?????
Az ország összes ovijába holnap kezdődik a beiratkozás.Én is teljesen tanácstalan vagyok a saját 3 évesemmel a szárnyam alatt. Van ugyanis a vágyott óvoda, ahova nem vagyunk "körzetesek" és van a körzeti ovink, ahova meg nem szívesen adnám a gyerkőcöt. Mindemellett az én 3 évesem "hátrányos helyzetű" is, mert van egy kisebb tesója, akinek kiszorítottunk a családi költségvetésből még egy évet otthonmaradásra.
Brigitta hétfőn délelőtt járt NST vizsgálaton a kórházban, akkor már pár napja 15 perces fájásai voltak. Az ügyeletes orvos - mivel nem volt fogadott orvosa- megvizsgálta, majd mivel elvileg még három hete hátra volt,hazaküldte.”Pihenjen anyuka!”- felkiáltással. Könnyű azt mondani, gondolta Brigi, hiszen volt már otthon 2 gyerkőc, a 11éves nagyfiú meg a 2 éves kislány. Már a 2 évvel ezelőtti terhessége is úgy telt, hogy állandóan görcsölt, vérezgetett, de végül kislánya 39.ik hétre természetes úton született, így hihető volt mindaz, amit a doki mondott. Egész nap jól volt, gondolta pihen az állatkertben, így az egész család, apukástul persze, az állatkertbe ment pihenni. Így nem kellett a gyerekek fegyelmezésével foglalkozni, maradt a könnyű séta és az állatok nézegetése, ami igen csak szívet melengető programja volt Briginek, hiszen „civilben” biológia tanárnő.
Elsőre riasztó látvány tárult a szemünk elé, lepusztult gyárépület egy kietlen környéken, az utcán kátyúk és sár, a közelben ipari területek. Be se menjünk! - merült fel bennem, de aztán mégis beléptünk.
A személyzet udvariasan fogad, pedig óvatosak vagyunk, telefonon előzetesen ugyanis nem értünk el senkit. Bár az ünnepek miatt nagyobb forgalomra vagyunk felkészülve, a hely nincs igazán tele, a jelenlévő 15-20 gyereket simán elnyeli az óriási terület. A büfé sem túl tolakodó, nem rakták a gyerekek orra elé a nyalókák és csokik tömegét, így a szülő saját gyerekével folytatott közelharc nélkül önmaga dönthet hogy mit vegyen.
Az árak sem túl magasak, fél óra egy gyereknek 550 forintba kerül, ami után negyedórás bontásban is tudunk fizetni. Felnőtt kísérőknek ingyenes a jelenlét. Csoportra vagy bérletre további kedvezmények járnak, ahogy szülinapokat is lehet a helyszínen tartani. Extra szolgáltatás az esetleges gyerekfelügyelet. A Kölyökpark hálózat hét magyar tagjából ugyanakkor kettő is jóval drágább az említettnél, a Mammutban és a Pólusban közel másfélszer ennyit kell leszurkolni.
A játszóház alkotó sarka nem túl nagy, pár játék és egy kis kádnyi labda várja a kisebbeket. Mi ezúttal szerencsések vagyunk, mivel ez a szeglet épp üres, így másfél és két és fél éves gyerekünk birtokba veszi azonnal a területet.
Fent ugyanis gumiszőnyegekből, kötelekből és a plafonról függő játékokból remek tér jött össze. A gyerekek nem győzik kiélvezni a sok érdekességet, mégis biztonságban vannak. Kúsznak, másznak, átbújnak lukakon, felülnek az ingaként lengő játékokra. Kifejezetten mozgásfejlesztésre alkalmas helyszínre leltünk. A gyerekek két nagy csúszdán tudják elérni a lenti óriás labdás teret, ami nem hiányozhat egyetlen játszóházból sem. Mivel a tér valóban óriási, a harsányabb és szerényebb gyerekek sem zavarják egymást. Lent – ahogy fent is – számtalan zegzugon és kötélen átbújva, átmászva tudnak haladni a gyerekek, amit ugyancsak ki is élveznek.
Külön előnye a helynek, hogy szinte mindent vastag gumiszőnyeg borít, megelőzvén a baleseteket. Ugyancsak a pozitív oldalra kerül, hogy nincs tele videojátékkal az előtér, a gyerekek mozoghatnak, nem a csábítja el őket a buta képernyő bambulása. Hiányérzetet a felnőtt tér okoz bennem, a filléres műanyag kerti bútorok helyett más megoldást is el tudtam volna képzelni. A negatívumok rövid sorába tartozik a fűtés is, mert bár nem volt hideg az épületben, de a húsz fokot nem érte el a hőmérséklet. Közben a szülők feje felett egy gigantikus hősugárzó ontotta a meleget.
A lágyszívű anya nem alszik éjszaka, feszültebb mint korábban. A gyerek erősen kötődik hozzá, ezzel persze megteremti a biztonságos hátteret, ahonnan majd ki lehet tekinteni a nagyvilág felé, de milyen áron? Ha majd kikerül a gyerek a védőszárnyai alól, sokként szakad rá az ovistársadalom, ahol egyedül kell érvényesülnie. Viszont VAN hova visszatérnie, erőt merítenie. Mindig tudni fogja a gyerek, hogy hol van az Otthon és hol van „verseny”.
Én meg csak pislogok és kapkodom a fejem a legújabb hírekre, de már nem látom az erdőt a sok fától. Már akkora szart kavartak ezzel kapcsolatban, hogy a saját gyerekorvosunk is két - homlok egyenest különböző - véleményt mondott nekem telefonba. Először nem ajánlotta 3 éves kor alatt .Szerinte ebben az esetben a szülők oltassák be magukat. Majd két hét múlva a szomszéd gyerekét (szintén 2.5 éves) beoltotta. Felhívtam. Ja, most már van valami tanulmány a Szt. László kórházból, tesztelték ebben a korosztályban is. Mehetünk, beolt.
Elegem van a napi plusz nem is tudom már hányadik „kötelező” hisztiből, amit ezúttal a fogmosás jelent. Eleinte- kb 1 éves korig- hagytam a gyereket, hogy had bohóckodjon a fogkefével.Legalább szokja, hogy azzal a fura tárggyal benyúlok a szájába. Helyesebben ő nyúl bele. A dolog működött is, addig, amíg ki nem derült: ez édes kevés, feketedik a gyerek foga. Rohantam a fogorvoshoz, szúvas vagy fogköves? Bár egyik sem túl jó verdikt, ezt tudtam már az elején, szerencsénk volt: fogköves. Terápia: rengeteg fogmosás és még kevesebb édesség ( ami eddig max. a Túrórudi volt!!!) NA, köszi. Ezzel kezdetét vette a napi rendszeres fogmosás: egyikőnk a lábát fogta le a másikónk a 2 kezét + mosta , sikálta a fogait a szerencsétlenül vergődő gyereknek, aki utálta az egészet. Én is. Éreztem is, hogy nem jól van ez így, mert ezzel ugyan a foga tiszta lesz, de kialakul benne a „lelki ellenállás”, ami a lehető legrosszabb. Mert ugye fogat azt kell mosni úgy kb. életünk végéig. Más módszerre váltottam. Minden (!!!!) étkezés után megmosom mindkét gyerek fogát a mosogató felett, úgy, hogy a lábamra ültetem a gyereket , egyik kezemmel lefogom mindkét kezét , majd a szabadon maradttal sikálom. Ordít, de nem annyira.És legalább nem kell ráfeküdnöm szegényre.
Mi a jó? Nekünk? Vagy inkább a nagytesónak? Vagy épp az anyagi helyzetünk diktáljon? Vagy bízzuk a szerencsére? Tegyük fel, hogy minden körülmény adott. Szűkítsük a kérdést :a kis korkülönbség( max 18hó) , a közepes( 18hó-2.5év) vagy a nagy a legjobb? Mivel nálunk kicsi a korkülönbség , és ez egyáltalán nem véletlen én emellett szavazok. AZ eleje horror, azt sem tudtam hol áll a fejem, volt hogy majdnem leestem a lépcsőn a fáradtságtól, de megérte !! 1 év és más együtt játszanak (kábé) , de a napirendjük a totálisan egyforma . Együtt esznek és ugyanazt, együtt alszanak, együtt játszanak. Persze van még rengeteg nehézség, de a legnehezebben már túl vagyunk 1 év alatt. A közepes korkülönbség szerintem a legveszélyesebb. A Nagy ekkor már mindent ért, két esélyes a Kicsi fogadása és a közös napirend is csúszik 1 évet (tehát szumma 2 lesz mire össze lehet hozni) vagy egyáltalán nem is jön össze ha a Nagy bölcsibe vagy oviba megy. A nagy korkülönbség pedig sokáig sokkal több figyelmet és eltérő igényeket jelent. De működhet. Csak sokáig tart mire testvérség lesz belőle....
Hagyják kint már azt a babakocsit! - rivall ránk a játékpalota határozott negyvenes hölgy recepciósa – kinek bajszán katonásan sorakoznak a morzsák - két csámcsogás között, a parizeres szendvics fogyasztása közben. A - mégis hol? - kérdésre a határozott – Kint! Felkiáltás érkezik válaszként.
A recepciós-pult roskadozik a csokiktól, nyalókáktól és üdítőktől, de akár műtermi fotózásra is beiratkozhatunk itt borsos díj ellenében. 
A hangulata az egész intézménynek kaotikus, fejfájdító és általában véve is rossz. Mivel a két alkalmazott a jegy és csokiárulással van elfoglalva, bent farkastörvények uralkodnak. A kivagyi budai polgári öntudat könnyen átragad egymásra a szülők között, akik így jobb esetben saját csemetéjük védelmével vannak elfoglalva, rosszabb esetben a műanyag kerti bútorokon kornyadoznak, egymásnak nemigen segítenek. 
Jó idő esetén egy játszótér ingyen is kínál annyi lehetőséget mint a játszóház. A harmadik kerület ugyanakkor rendkívül gazdag Máltai játszóterekben, amik játszóházat – ha nem is ennyire felszereltet – is tartalmaz ahol felügyelettel ráadásul ingyen szocializálódhat gyerekünk, a hangulat pedig jóval barátságosabb. Így aztán a Játékpalota Élményházat inkább azoknak ajánljuk, akik igazi harcost kívánnak faragni gyerekükből és nem zavarja a szülőket az állandó üvöltés és a magas ár. 
Banális, de probléma. Már vagy ezer könyvet, újságot elolvastam de még mindig nem látom tisztán, hogy akkor most a 2 éves gyerekemnek mi is lenne jó. A magyar szaktekintélynek számító Dr.Vekerdy Tamás mindig is azt mondja, hogy a gyereknek 3 éves koráig az anyja mellett a helye. Az érzelmi biztonságban felnőtt gyerekek rendre behozzák ,majd lehagyják tudásban hajtott (babúszás, csiri-biri torna, Angol tanulás bébi korban...stb) társaikat. Valahogy hajlok én is az igazára. Ezzel szemben viszont álljon a világ talán majdnem egész fele, ahol az anyák 6 hétig ,3 hónapig lehetnek otthon hivatalosan a gyerkőccel, aztán mennek vissza dolgozni. Annak a társadalomnak (pl. USA) is megvannak az elméleteik, márpedig hogy a gyerek szociális lény, mindig és mindenütt „produkálnia” kell majd ( hol jegyekért az iskolában, hol anyák napján egy versikét az oviban, vagy éneket a ballagáson) , ezért jobb minél előbb ezt megtanulnia. A „minél korábban, annál fájdalommentesebb „ címszóval persze a gyerek sosem tudja majd így megtapasztalni azt, hogy milyen is anya szoknyája mellett, viszont kiválóan fog majd tudni „produkálni” és csak így fog előrébb jutni.
Persze az elméleteket ,amik szépek és jók, mindig a gyereken kell kipróbálni. A legtöbb végeredmény,amit eddig láttam, az az ,hogy a gyerek beteg 2 hétig, majd jár újabb 1 hétig. Akkor meg ha szabizok, akkor arra rámehet az állásom. A pénzem meg a gyógyszerekre, amit beletömök a gyerekbe, hogy ugyanmá álljon talpra és menjen má a bölcsibe.
Az alapötlet frenetikus: egy hatalmas park, ettől villa-PARK, bekerítve, és benne (alapterületre) egyforma családi házak, amik kiadók. Helyesebben 2 fajta van, egy alap (Komfort villa) és egy saját medencés (Aqua plusz Villa). Mi a Komfort villát teszteltük, vittük a dédit , a nagyit , a nagypapát a lányokat ( 1 és 2.5 éves) , meg mentem én , anya. (Apa fiús programon volt a kutyulival). A ház nagyon szimpi volt, már első blikkre, a dédi rögtön megkapta az egyetlen földszintem lévő hálószobát, fürdő kapcsolattal. Az sem volt zavaró, hogy az összes többi közösségi tér ( konyha, étkező, nappali) szintén a fszt.-en volt. És pont ez a legjobb az egészben, hogy VAN közös tér !!! Így nem kell nyomorogni valakinek a hálószobájában, ha többen utazunk együtt. Nyugodtan lehet tv.zni , ha már a gyerkőcök édesdeden alszanak, vagy felnőtteset beszélgetni. Vagy kiülni a teraszra a kerti bútorokba és dumálni, borozgatni.
Lássuk a svédasztalos vacsit.4000 Ft/ fő-ért +ital mérik ( Az ár a reggelivel együtt értendő). Este 6-tól 9-ig lehet menni.... stimm. MI 6:30ra értünk oda... KATASZTRÓFA!!! Egyetlen ülőhely sem volt, a kabátokat sehova nem tudtuk lerakni, álltam és izzadtam a full felöltözött gyerekkel a karomban és lilult a fejem. Elkaptam volna egy pincért, hogy most akkor mi van... de mindegyik nagyon dolgozott...Nem ért rá. A dédi a 2 kisgyerek , kabát, sál, sapi, zéró türelem és zéró megoldás. Vártunk, álltunk iszonyat ciki módon az étterem közepén ,amíg végre valaki feláll és lecsaphatunk az asztalára. Ez történt, majd dédi leült a holt mocsok asztalhoz, foglalta én meg , a kedves vendég, rohantam egy pincér után, hogy cserélje már le az abroszt. Nem húzta a száját, az igaz , de nem is izzadt meg a nagy munkájában.
Étkezés után teszteltük az étterem alatt lévő mini játszószobát. Itt is jó az ötlet, mert melyik gyerek bír szép nyugodtan a székében ücsörögni, amíg anya és apa befejezi a vacsiját? HA kész vannak , lemehetnek játszani. Csak épp most ( és mindig csak most van) annyian voltak, hogy konkrétan nem fért be a 2.5 éves lányom a helyre. Mert ugye adva van 15m2 játszófelület, játékokkal ( IKEA minden mennyiségben, fa-kiskonyha edényekkel, némi lego Megablocks) de minden gyerek mellett jó esetben ül ,de volt hogy feküdt egy lelkes szülő. Na, a kabátok helyzete itt is totálisan megoldatlan , mindenütt lógtak ezzel is továbbcsökkentve a játszóteret. Persze a cipő levétele alapkövetelmény, de az autós mintájú rádobott játszószőnyegen lehet vagy ezer barázda, hogy jó nagyokat essenek a gyerekek. Minimális odafigyelés kellett volna, de ennek tökéletes hiánya fogadott. Azt sem teljesen értem, hogy az egészet miért pont a bowlingpályával és annak sörözőjével szemben kellett kijelölni.
Aqaréna- élményfűrdő. Na ez bevált. Pedig a tömeg tapasztaltaimra alapozva ide már nem is voltak elvárásaim.... Öltözőben kulcsok ,mindenki maga vehet i el amelyiket akarja. Így a rendszer önmaga be is szabályozza ,hogy hányan férnek be ( akinek nem jut kulcs, nem tud bemenni) . Van 2 pelenkázó, 2 hajszárító és egy centrifuga. Maga a fürdő kellemes meglepetés, 2 úszómester,aki állandóan csúszásmentesíti a kilépőket. A nagymedence derékig ér, kb 29 fokos. A nagylányom jól érezte magát benne. Volt ,hogy buborékok jöttek alulról, volt,hogy sodort az ár, de volt olyan rész is, ahol nyugi volt. JA, és volt ezenkívül bébipancsoló (32 fokos vízzel) egy helyes teknős köpte a vizet, kb 20 cm mély. Itt minden gyereknek volt játéka és működött is az oszd meg. Volt egy gyerek pancsoló is, csúszdával . Ezt nem próbáltuk ugyan, de jó ötletnek tartom.
24-én 5 órai kezdettel mese előadás volt a gyerekeknek. Az ötlet kiváló, de a kivitelezés pocsék. Ismét. Kőburkolaton faszékek, melyeket állandóan huzigáltak. Hol a gyerekek, mert sajtkukacok, hol a lelkes -de másokat leszaró- szülők, hogy csemetéiket minél jobb pozícióba juttassák. Már oldalt is álltak, volt olyan gyerek, aki az apja nyakában ült. Végig hihetetlen alapzaj, a mese túl kacifántos, a végén már én sem értettem. Az egész 1 óra volt , a gyerekek többsége alig bírta. Ismét egy jó ötlet , béna kivitelezéssel. Kellett volna egy jegyszedő néni, aki az előadás kezdete után nem enged be senkit pl. Újabb apróság, minimális odafigyelés, de nem jött össze. Kár érte.