Mi már a harmadik gyerekorvost fogyasztjuk és még csak két és fél éves a legnagyobb gyerekünk. De nekünk legalább szerencsénk volt, mert két barom után végre egy becsületes, alapos orvost fogtunk ki.
Eleinte voltak kétségeim, hogy most akkor velem van a baj, hogy két év alatt két doki sem jó, de az élet bebizonyította, hogy nekem volt igazam. Bár nincs orvosi diplomám, azt azért mindkét esetben éreztem, hogy „valami nem stimmel”.
Az első gyerekorvost a védőnő mutatta be (lehet,hogy kap százalékot?) , akinek a karrierje addig tartott, hogy egyszer kijött az újszülötthöz (ezt akkor még nem is tudtam, hogy milyen nagy szó, bár törvényi kötelezettségük). Majd 1 hét múlva 40 fok lázzal felhívtam, hogy beteg vagyok szoptathatok-e tovább? A válasza annyi volt „ mi a baja?”. Mondom lázas vagyok.”De mi a baja?”. Na, a harmadik mondatánál elég volt, mert ha tudnám mi a bajom (Diagnózis) akkor el is látnám magamat (Therápia) és nem azon aggódnék, hogy az 1 hetes gyerekemmel mi lesz.
Orvost váltottam. Viszonylag egyszerű volt, mert itt nálunk két gyerekorvos van, hát a másik rendelési idejében mentem és előadtam,hogy azt szeretném, ha mostantól ő „vigyázna” a gyerekre. „Boldogan!” hangzott a választ én meg elhittem. És a nagyobbik gyerekemmel nem is volt semmi komolyabb betegség, így nem igazán volt szűkség a szakmai tudására. De megszületett a kisebbik és doktornőnk szakértelme és hozzáállása mélyrepülésre váltott. Először is nem jött ki az újszülötthöz, mert szerinte látta a gyereket neonatológus a kórházban , úgyhogy ha majd arra sétálok és ő épp rendel, vigyem be, megnézi. Amúgy mobiltelefonon nem tudtam elérni soha ( csak a rendelőben) és nem jött ki házhoz sem. Szerinte a lázas gyereket be kell csavarni egy takaróba és bevinni a rendelésre. Persze. Arra a rendelésre, ahol azokat hívja be előbb-függetlenül az érkezési sorrendtől, akik fizetnek. Az én gyerekem meg akármilyen beteg, várjon!
Végül pedig nem ismerte fel a 3 hónapos gyereknél a tehéntejallergiát! Innen is dobbantottam és nagyon jól tettem, mert ha akkor nem megyünk át a mostani, harmadik dokinénihez (aki azonnal felismerte és kezelte), akkor lehet, hogy a gyerekem egy életen át tejallergiás lesz. ( fagyi, ovi, suli kaja ...semmit nem ehetett volna!) Mindez "csak" egy hibás orvosi (nem ) diagnózis miatt. Ja, és ez a Vadbarom se írt fel soha semmilyen gyógyszert. Most már tudom miért: nem tudta mit kellene adni!
Csak azt nem értem mi a francért nem megy el már nyugdíjba, mert úgysincs senkinek arra szűksége, hogy recept nélkül kiváltható gyógyszereket javasoljon 1 órás várakozás után ! Ja, hogy ezek után nem voltam hajlandó fizetni a zsebébe? C'est la vie ! Először gyógyítani kéne! Utána, ha átlagon felüli gondossággal járt el, majd mérlegelem mit teszek a zsebébe. És nem fordítva!
